vagyok, Tréner. Amióta az eszemet tudom, lelkesedéssel tölt el, ha másokon tudok segíteni. Nem hiszek a „megmondóember” szerepben. Nem hiszek abban, hogy egy másik ember problémáira, nehézségeire kész megoldási javaslatokat lehet és kell adni.

Sokkal inkább hiszek a választási lehetőségekben, a tapasztalati tanulásban, a kreatív készségfejlesztő gyakorlatokban, az interaktív szituációs feladatokban, abban, hogy amint valaki készen áll elhagyni a komfortzónáját, már óriási előrelépést tett az életében. És a legfontosabb, hogy hiszek abban, hogy együtt sokkal könnyebb mindent megoldani, mint egyedül.

Ezért lettem tréner. Segítek megtalálni azokat az erőforrásokat, amikre építkezni lehet, és fejleszteni azokat a készségeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy orvosolni tudjuk az adott problémát, nehézséget. A tréning világával először 18 évesen találkoztam főiskolás koromban és már akkor éreztem, hogy ez a tanulási-fejlődési forma lesz az én utam. Tudtam, hogy egy-egy képzési alkalom segítségével, a résztvevőknek lehetőségem lesz egy olyan pluszt adni, ami a mindennapjaik során valóban hasznos lehet.

A főiskola, majd az egyetemi tanulmányaim után HR területen kezdtem el dolgozni, és a mai napig ezzel foglalkozom. Az elmúlt években, a szakmámon belül, egyre inkább a képzések irányába kezdtem el tevékenykedni, saját magamat is folyamatosan fejlesztve iskolák, és különböző gyakorlati képzések segítségével.

A tréning, és az ezen résztvevő nyitott emberek az én doppingszerem. Minden ember, akit megismerhetek ezeken az alkalmakon, és az ő visszajelzéseik miatt úgy érzem, a lehető legjobb úton haladok.